Miért a VP a legfontosabb csapat a CS:GO történetében
Február óta mintha a föld nyelte volna el a Virtus.prót, a Dreamhack Las Vegas-on aratott győzelem óta egy Adreline Cyber League nevű megyekettes LAN-t nyertek összesen (oké, a döntőben a szintén a béka segge alól kikandikáló Na’Vi-t kellett verni).
Nyakunkon két óriási verseny, ahol hosszú idő után újra nagykutyák ellen szállhatnak ringbe: a határozottan nem Major Esl One Cologne 2017 és a PGL Major, felesleges jóslatokba bocsátkozások helyett azonban elschmittpaliztam Max Melit jó kis cikkét a VP történelmi jelentőségéről.
EDIT: Mire ezt a cikket Kodi kirakja, pasha már csomagolja is vissza az egeret meg a tejsavó fehérjét a börőndbe Kölnben, elsőként sikerült kiesnie a Virtus.pro-nak az ESL tornáról.
A Virtus.pro-ra használt jelzők többsége akkora közhely, mint ide Atlanta, olyan tövig rágott marhalábszár slágerekkel, mint “NEO és TaZ megkérdőjelezhetetlen jelentőségű veteránok” vagy a “CS:GO történetének legrégebben együtt játszó ötöse”. Ehhez még hozzájön a Golden Five kifejezéssel való állandó mismásolás, amit erre a jelenlegi csapatra még áttételesen is alkalmazni nagyjából olyan, mint az ‘56 utáni magyar válogatottat learanycsapatozni. Ha már itt tartunk, olvassatok utána Sebes Gusztávnak, az Aranycsapat edzőjének, József Attila osztálytársa volt az általánosban, nagy forma.
Szóval most, hogy letudtuk a kötelező köröket, arról volna szó, hogy ezt a csapatot az amúgy tekintélyes trófea gyűjteménye és összetartó mivolta alapján megítélni vétek lenne. A lengyeleket nem övezi ugyanaz az aranyló dicsfény mint a 87-0 NiP-et vagy a 2015. jó részét avokádós pirítós módjára elmajszoló Fnaticot. Jobbára azért, mert VP-nek szokása hosszú ideig messzire elkerülni a világszinvonalat. A 2015. ESL One Cologne megnyerő Fnatic olyan gyorsan omlott össze, hogy lehetetlen nem a csúcspontjaikra emlékezni. Ugyanez igaz a régvolt VeryGames-re, akikre azóta az újonnan érkezett nézők legtöbbször csak sikereik fényében hallottak, pedig az Kevin “Ex6tenz” Droolans körül kavargó telenovella igencsak bővelkedett a csúnya zakókban.
Ugyanez a kegyesen szelektív megítélés nem jár ki a Virtus.pro-nak. Egyrészt a csapat most is létezik, így nehéz a nosztalgia gőzöst igazán felhevíteni, másrészt az elmúlt hónapok röhejes online blamákkal és csoportkörben való kihullásokkal teltek, ami hasmenéses viziló módjára tapossa szilánkosra a rózsaszín szemüveget.
Ez pedig nem először fordul elő, 2015-ben voltak már hasonló mélyponton, amikor a hónapokig tartó vergődés csúcsaként egy jóféle 0-16-ba szaladtak az akkor még Kinguinként játszó Rain-fox-maikelele fémjelezte csapat ellen Valenciában
A Virtus.pro győzelmeit és pedigréjét akkor lesz érdemes számba venni, amikor ez a mostani ötös óhatatlanul szélnek ered. Addig viszont sokkal fontosabb szerep jut nekik, ők a játék történetének mitikus ajtónállói. Nincs még egy csapat, amelyik puszta létezésének köszönhetően ennyira erős hatással lett volna a kompetitív CS:GO történetétre és a mai viszonyok kialakulására.
A sikereken túl, bizarr módon főleg a vereségeiknek is köszönhetjük más, korszakos csapatok kialakulását.
Első példának itt van a már emlegetett Pronax-JW-Flusha-Olof-Krimz féle Fnatic, az első csapat, amelyik sorban két majoron (Köln, Katowice) volt képes nyerni. Mindkét alkalommal a Virtus.pro-t legyőzve mehettek a döntőbe, mindkét Bo3-ban volt szükség hosszabbításra a svédek győzelméhez.
A rákövetkező döntőkben már könnyűszerrel gázoltak át az erejével végleg elkészülő GeT_RiGhT-on (Katowice) és az élete összeomlását produkáló KennyS-en (Köln), miközben a Fnaticot akkoriban egyedül legyőzni képes dán TSM már napok óta a lelátón bámészkodott.
Ugorjunk. 2016. a Gabriel “Fallen” Toledo vezette brazilok éve volt a majorokon, és az akkor szokás szerint online botrányosan szereplő lengyelekkel az MLG Columbus és az ESL One Cologne 2016 kieséses szakaszában is összehozta őket a sors. Azzal a brazil csapattal, aminek a története talán a legjobb eséllyel pályázik a hollywoodi megfilmesítésre (az megvan, hogy 2015 elején Robin “Flusha” Rönnquist pótolta ki a katowicei repjegyükre hiányzó pénzt az akkor még Kabum.td-ként versenyző braziloknak?) és amelyik két major győzelmet olyan dominanciával zsebelt be, hogy 18-ból összesen 2 pályát pottyantott el. Mindkét mappot a Virtus.pro hámozta le róluk. Ahogy a Fnatic, úgy az SK/Luminosity lineup trónra kerüléséhez is a Virtus.pro legyőzésén át vezetett az út.
Elérkeztünk a legszemléletesebb példához, a 2017 januárjában rendezett ELEAGUE Major döntőjéhez. Az addig a saját magát rendre megbuktató dán Astralis Lukas “gla1ve” Rosanderrel az élen valószínűleg minden idők legizgalmasabb döntőjében győzte le a VP-t és ezzel végleg leszámoltak az őket megnyomorító pszichikai svédszekrénnyel.
A lengyelek a döntőhöz vezető úton az esélyesnek tartott SK-t és a nagy reményekkel érkező North-ot is kipöckölték a tornáról, többek között ezen vereségek hatására távozott Lincoln “fnx” Lau a braziloktól és Ruben "RUBINO" Villarroel a North-ból.
Összefoglalásképp: 5 majorön 5 vereség, 3 éra, ami a Virtus.pro nélkül egészen más képet festene.
A VP által legyőzött csapatok sorsa kevésbé drámai, eleve nehéz logikailag amellett érvelni, hogy egy együttes kizárólag a lengyelektől elszenvedett vereség miatt széledt volna szét, de egy látványos “utolsó csepp a pohárban” példa azért akad erre a jelenségre is.
A 2016. tavaszán rendezett MLG Columbus Major-ön a halálcsoport így alakult:
Ez a VP általi kettős vereség Ex6tenz karrierjének sorozatban hatodik olyan majorét jelentette, ahol képtelen volt az ígéret földjére, a kieséses szakaszba vezetni az őt követő franciákat (ScreaM belga, oké). A Source idők legendás stratégájának egyértelműen ez jelentette a végső törést, a kiebrudalását pedig mi sem igazolja jobban, hogy Richard “shox” Papillon vezetése alatt szinte rögtön soha nem látott szárnyalásba kezdett a G2, az év közepére ESL Pro League döntősök és ECS bajnokok lettek.
Érdemes tehát a Virtus.pro-ra kicsit máshogy gondolni, mint a végtelenül leegyszerűsítő “online szarok, de egyszer majd megint úgyis jók lesznek” narratíva keretei közt. A VP sziklaként áll az örvénylő CS folyam közepén, rajtuk keresztül a CS:GO legizgalmasabb történetei rajzolódnak ki, szóval aki most ismekedik csak a komptetitív szcénával, ajánlani sem lehet jobb tájékozodási pontot a két apukával felálló lengyeleknél.
Miért a VP a legfontosabb csapat a CS:GO történetében
Február óta mintha a föld nyelte volna el a Virtus.prót, a Dreamhack Las Vegas-on aratott győzelem óta egy Adreline Cyber League nevű megyekettes LAN-t nyertek összesen (oké, a döntőben a szintén a béka segge alól kikandikáló Na’Vi-t kellett verni).
Nyakunkon két óriási verseny, ahol hosszú idő után újra nagykutyák ellen szállhatnak ringbe: a határozottan nem Major Esl One Cologne 2017 és a PGL Major, felesleges jóslatokba bocsátkozások helyett azonban elschmittpaliztam Max Melit jó kis cikkét a VP történelmi jelentőségéről.
EDIT: Mire ezt a cikket Kodi kirakja, pasha már csomagolja is vissza az egeret meg a tejsavó fehérjét a börőndbe Kölnben, elsőként sikerült kiesnie a Virtus.pro-nak az ESL tornáról.
A Virtus.pro-ra használt jelzők többsége akkora közhely, mint ide Atlanta, olyan tövig rágott marhalábszár slágerekkel, mint “NEO és TaZ megkérdőjelezhetetlen jelentőségű veteránok” vagy a “CS:GO történetének legrégebben együtt játszó ötöse”. Ehhez még hozzájön a Golden Five kifejezéssel való állandó mismásolás, amit erre a jelenlegi csapatra még áttételesen is alkalmazni nagyjából olyan, mint az ‘56 utáni magyar válogatottat learanycsapatozni. Ha már itt tartunk, olvassatok utána Sebes Gusztávnak, az Aranycsapat edzőjének, József Attila osztálytársa volt az általánosban, nagy forma.
Szóval most, hogy letudtuk a kötelező köröket, arról volna szó, hogy ezt a csapatot az amúgy tekintélyes trófea gyűjteménye és összetartó mivolta alapján megítélni vétek lenne. A lengyeleket nem övezi ugyanaz az aranyló dicsfény mint a 87-0 NiP-et vagy a 2015. jó részét avokádós pirítós módjára elmajszoló Fnaticot. Jobbára azért, mert VP-nek szokása hosszú ideig messzire elkerülni a világszinvonalat. A 2015. ESL One Cologne megnyerő Fnatic olyan gyorsan omlott össze, hogy lehetetlen nem a csúcspontjaikra emlékezni. Ugyanez igaz a régvolt VeryGames-re, akikre azóta az újonnan érkezett nézők legtöbbször csak sikereik fényében hallottak, pedig az Kevin “Ex6tenz” Droolans körül kavargó telenovella igencsak bővelkedett a csúnya zakókban.
Ugyanez a kegyesen szelektív megítélés nem jár ki a Virtus.pro-nak. Egyrészt a csapat most is létezik, így nehéz a nosztalgia gőzöst igazán felhevíteni, másrészt az elmúlt hónapok röhejes online blamákkal és csoportkörben való kihullásokkal teltek, ami hasmenéses viziló módjára tapossa szilánkosra a rózsaszín szemüveget.
Ez pedig nem először fordul elő, 2015-ben voltak már hasonló mélyponton, amikor a hónapokig tartó vergődés csúcsaként egy jóféle 0-16-ba szaladtak az akkor még Kinguinként játszó Rain-fox-maikelele fémjelezte csapat ellen Valenciában
A Virtus.pro győzelmeit és pedigréjét akkor lesz érdemes számba venni, amikor ez a mostani ötös óhatatlanul szélnek ered. Addig viszont sokkal fontosabb szerep jut nekik, ők a játék történetének mitikus ajtónállói. Nincs még egy csapat, amelyik puszta létezésének köszönhetően ennyira erős hatással lett volna a kompetitív CS:GO történetétre és a mai viszonyok kialakulására.
A sikereken túl, bizarr módon főleg a vereségeiknek is köszönhetjük más, korszakos csapatok kialakulását.
Első példának itt van a már emlegetett Pronax-JW-Flusha-Olof-Krimz féle Fnatic, az első csapat, amelyik sorban két majoron (Köln, Katowice) volt képes nyerni. Mindkét alkalommal a Virtus.pro-t legyőzve mehettek a döntőbe, mindkét Bo3-ban volt szükség hosszabbításra a svédek győzelméhez.
A rákövetkező döntőkben már könnyűszerrel gázoltak át az erejével végleg elkészülő GeT_RiGhT-on (Katowice) és az élete összeomlását produkáló KennyS-en (Köln), miközben a Fnaticot akkoriban egyedül legyőzni képes dán TSM már napok óta a lelátón bámészkodott.
Ugorjunk. 2016. a Gabriel “Fallen” Toledo vezette brazilok éve volt a majorokon, és az akkor szokás szerint online botrányosan szereplő lengyelekkel az MLG Columbus és az ESL One Cologne 2016 kieséses szakaszában is összehozta őket a sors. Azzal a brazil csapattal, aminek a története talán a legjobb eséllyel pályázik a hollywoodi megfilmesítésre (az megvan, hogy 2015 elején Robin “Flusha” Rönnquist pótolta ki a katowicei repjegyükre hiányzó pénzt az akkor még Kabum.td-ként versenyző braziloknak?) és amelyik két major győzelmet olyan dominanciával zsebelt be, hogy 18-ból összesen 2 pályát pottyantott el. Mindkét mappot a Virtus.pro hámozta le róluk. Ahogy a Fnatic, úgy az SK/Luminosity lineup trónra kerüléséhez is a Virtus.pro legyőzésén át vezetett az út.
Elérkeztünk a legszemléletesebb példához, a 2017 januárjában rendezett ELEAGUE Major döntőjéhez. Az addig a saját magát rendre megbuktató dán Astralis Lukas “gla1ve” Rosanderrel az élen valószínűleg minden idők legizgalmasabb döntőjében győzte le a VP-t és ezzel végleg leszámoltak az őket megnyomorító pszichikai svédszekrénnyel.
A lengyelek a döntőhöz vezető úton az esélyesnek tartott SK-t és a nagy reményekkel érkező North-ot is kipöckölték a tornáról, többek között ezen vereségek hatására távozott Lincoln “fnx” Lau a braziloktól és Ruben "RUBINO" Villarroel a North-ból.
Összefoglalásképp: 5 majorön 5 vereség, 3 éra, ami a Virtus.pro nélkül egészen más képet festene.
A VP által legyőzött csapatok sorsa kevésbé drámai, eleve nehéz logikailag amellett érvelni, hogy egy együttes kizárólag a lengyelektől elszenvedett vereség miatt széledt volna szét, de egy látványos “utolsó csepp a pohárban” példa azért akad erre a jelenségre is.
A 2016. tavaszán rendezett MLG Columbus Major-ön a halálcsoport így alakult:
Ez a VP általi kettős vereség Ex6tenz karrierjének sorozatban hatodik olyan majorét jelentette, ahol képtelen volt az ígéret földjére, a kieséses szakaszba vezetni az őt követő franciákat (ScreaM belga, oké). A Source idők legendás stratégájának egyértelműen ez jelentette a végső törést, a kiebrudalását pedig mi sem igazolja jobban, hogy Richard “shox” Papillon vezetése alatt szinte rögtön soha nem látott szárnyalásba kezdett a G2, az év közepére ESL Pro League döntősök és ECS bajnokok lettek.
Érdemes tehát a Virtus.pro-ra kicsit máshogy gondolni, mint a végtelenül leegyszerűsítő “online szarok, de egyszer majd megint úgyis jók lesznek” narratíva keretei közt. A VP sziklaként áll az örvénylő CS folyam közepén, rajtuk keresztül a CS:GO legizgalmasabb történetei rajzolódnak ki, szóval aki most ismekedik csak a komptetitív szcénával, ajánlani sem lehet jobb tájékozodási pontot a két apukával felálló lengyeleknél.