images/news-pics/65_1425855546.jpg
XII. Deep
2015.02.27 - 09:00KODIAK

Deep:

"Azért álltam be a csapatba, mert az akkori legjobb jatékosokból állt és mert imádtam Gioval együtt játszani, na meg Pikivel tudtam, hogy mikre vagyunk képesek együtt. Egy olyan csapatot mondhatnék, amelyik komolynak mondható és az az nF. (piki és deep ott játszottak együtt többek között a stratoslanon is - kodi) Mindig is komolyan vettem a játékot. Alapból olyan személyiség vagyok, hogy ha valamit csinálok, azt vagy 100%-kal vagy sehogy. Én -mint mindig- nyerni akartam és úgy láttam, ez a csapat képes lehet ilyesmikre.



Szerintem a source egy nagyon jó játék, megvan a maga varázsa. Kicsit 1.6, kicsit 1.3, kicsit szebb, lényegében ugyanaz, de ebben vagyok a legjobb. Ismerem minden pixeljét. Ez olyan érzés mint DoZeR-nek az 1.6.
Giot szerintem azért cseréltük le, mert kellett még 1 skillgép. Gio higgadt, megbízható játékos, de keveset fragelt. Ennyi. Semmi személyes dolog nem szólt közbe, egyszerűen nyerni akartunk.

A Felkészülés életem egyik legszebb nyara volt. Hülyeségnek tűnhet, hogy nyáron 5 idióta csak a gép előtt ül minden nap, de mindennek megvan az ára. Én tudtam mindig is, hogy meghozza gyümölcsét, mert jó volt a csapat:

Kodi: Vele néha nagyon közel, néha nagyon távol álltunk egymástól, csak a cél volt igazából, ami mindig közös volt. Voltak jó és rossz pillanataink.

Piki: Őt ismertem a legjobban a csapatban. Néha veszekedtünk, anyáztuk egymást, néha pedig nem játszottunk volna 1 kört sem egymás nélkül. Tökéletesen kiegészítettük egymást: amit én nem lőttem be, azt belőtte ő. Ez volt az egyik sikere a csapatnak.
Sloby: Őt igyekeztem minél jobban megismerni, sajnos nem volt elég időnk. Kétes poénjai vannak, van pár dolga, ami érdekes, de kell ez is, hogy jól érezzük magunkat.
Akira: Ő vele álltunk legtávolabb egymástól. Nem vagyunk teljesen egy hullámhosszon, de hiába hinné azt bárki, ez a játékban egyáltalán nem számított. Ugyanúgy öleltem át egy győztes meccs után, mint a többieket. Ott, akkor mindig verhetetlennek éreztem magunkat.

Szerintem elkerülhetetlen egy komoly csapatnál az, hogy veszekedjünk. Annyi időt töltöttünk együtt, hogy előbb-utóbb mindenképp kijöttek volna ezek a dolgok. Kurvaanyázást meg sose gondolta senki sem komolyan. Másnapra mindenki bánta az egészet és folytattuk ott, ahol abbahagytuk: 100%-osan egy cél felé, megnyerni a következő versenyt.

Erősségünk abban volt, hogy kiegészítettük egymást. Gyengeség? Ezt sose éreztem rajtunk."


KÖVETKEZŐ RÉSZ...