images/news-pics/64_1425850063.jpg
XI. SLOBY
2015.02.27 - 10:00KODIAK

SLOBY:

"Azért álltam be a csapatba, mert szerettem volna kijutni a WCG következő állomására. Mivel a csapat ígéretesnek tűnt, kis hezitálás után úgy döntöttem, hogy csatlakozom. A hezitálás oka az volt, hogy már befejeztem az aktív játékot a felkérés előtt, így döntenem kellett, hogy abbahagyom végleg vagy újra 'visszaesek'.

Előtte az xDk-ban játszottam 1.6-ban, amit meg nem mondom pontosan, hogy mikor alapítottunk egy régi cimborámmal (nem ismeri senki). Hosszú sikersztori. Röviden annyi, hogy egy noname kiscsapatból kinőtte magát Magyarország legjobb csapatává és büszkén mondhatom, hogy hosszú időn keresztül meg is tartotta ezt a státuszt.
A komoly játék nálam annyiban merült ki, hogy az összes gyakorláson és ligameccsen mindig résztvettem. Nem rendelkeztem azzal a fanatizmussal, ami a többiekben megvolt, mivel maga a source nem tetszett, illetve úgy éreztem, hogy azzal a pár éves tapasztalattal a hátam mögött nem szükséges annyira az egyéni gyakorlás, publicolni meg soha nem szerettem.
Elvárásaim magyar szinten az első hely volt, nemzetközi szinten pedig engem is meglepett az, hogy nagyon eredményesen tudtunk fellépni mások ellen. Ez annak köszönhető, hogy az előző csapatommal nemzetközi szinten nem sikerült olyan nagy sikereket elérni, ebből kifolyólag úgy gondoltam, hogy a magyar csapatok valahol ezen a színvonalon vannak. Szerencsére tévedtem. :)

Úgy gondolom a source inkább marketingfogás, mint egy -játék és játékélmény szempontjából- szükséges váltás. Miután végre könnyű volt egy olyan gépet összerakni, amin megy az 1.6 100 fps-sel stabilan, újra visszarepültünk abba az időbe, amikor a 70 már jónak számított. Ezen felül újra meg kellett tanulni a fizikáját, apróbb változtatások itt-ott, mapokat újra megtanulni, lőni újra megtanulni. Valakinek ez izgalmas dolog, nekem rohadtul nem volt az.

Röviden: nem szeretem a CS:S-t ^^

Mivel éveken keresztül keményen gyakoroltam, ezért egyáltalán nem terhelt le a csapattal való készülés, inkább tetszett az, ahogy a társaim lelkesedtek olyan dolgokért, amit mi alkalomadtán a régi csapatommal szájbiggyesztve néztünk volna fapofával.

Akira: Egy nagyon jó, laza és belevaló srác, értelmes gondolkodással. Törődik azokkal, akik fontosak neki. Ő volt az egyik mozgatórugója a csapatnak, abban mindig biztos lehettem, hogy rá lehet számítani és a szavában lehet hinni.
Játékosként is ugyanezt mondhatom el róla, talán magamhoz tudnám hasonlítani: egy stabil ember, akire lehet számítani mint csapattárs és mint ember, nem akar kitűnni vagy villogni és inkább a csapat győzelmét helyezi előtérbe.

Deep: Maximalista az életben: amit elkezd, arra maximálisan rákoncentrál. Nagyon fontosak számára az emberi kapcsolatok, egy igazi hangulatember, aminek sokszor megvolt az előnye és a hátránya is. A hátránya a gyakori sértődések voltak, plusz a megmagyarázás egyes helyzetekben. Az előnye az, hogy olyan inspirációt adott a csapatnak a meccsek alatt, amire kevés ember képes. Mikor lanon játszottunk tudtam, hogy fel fogja pörgetni mindannyiunkat és vele igazán jól fogjuk magunkat érezni a győzelem után.
Játékosként azt mondom, hogy az AWP-t mesteri szinten használta, egyszerűen élvezet volt nézni. Viszont játékában is előjött az a bizonytalansági faktor, ami az érzelmi ingadozásainál is megfigyelhető. Gyakran olyan megmozdulásai voltak, amik erősen eltértek az eredeti tervtől vagy ellazáskodott egy-egy szituációt, aminek a csapat itta meg a levét.

Kodiak: Egy fantasztikus embert ismerhettem meg személyében, számomra mindig is szimpatikus volt. Intelligens csapatjátékos, aki egy csapatot csak előre tud tolni, hátra soha. Sokan nem kedvelik a róla kialakult kép miatt. Én úgy érzem, hogy ebben rengeteg irigység és tudatlanság húzódik. Néha tényleg nagyarcúnak tűnhet, de én mindig átláttam a szitán :)
Játékosként: Szerintem nem kell bemutatni, egy rettenetesen jó játékos, stabil teljesítmény, mellette fantasztikus egyéni megmozdulások és így is képes arra, hogy csapatjátékos maradjon. A legenda nevet kiérdemli, Magyarország egyik legjobb (ha nem a legjobb) játékosa.

Piki: Egy jó humorú, tökös srácot ismertem meg személyében. Nagyon jól kijöttem vele, szerettem vele egy társaságban játszani, de együtt játszani vele számomra sokszor idegesítő volt. Sajnos a csapatjáték nem az erőssége, rengetegszer bomlasztó hatással volt a csapatra közvetve vagy közvetlenül. Nagyon erős ego uralkodik benne, amit gyakran enged a felszínre törni és ennek sokszor ittuk meg a levét. Kedvelem őt mind a mai napig, de nem tartom megbízható embernek.
Játékosként: Úgy érzem őt sem kell bemutatnom. Skill szempontjából valószínűleg ő a legjobb Magyarországon, néha az államat keresgéltem az akciói után. :) Ahogy fentebb említettem, mint csapatjátékos viszont abszolút nem szeretett játszani, inkább az egyéni sziporkáival próbálta ezt ellensúlyozni és emellett kitűnni.

Engem nagyon idegesített és elszomorított, a csapaton belüli feszültség. Egy nyugodt ember vagyok és szeretem is azt, ha nyugalom vesz körül. Én azt várom el a csapattársaimtól, amit adok nekik. Ha problémám volt valamivel vagy valakivel, akkor azt vagy magamnak tartottam meg vagy megbeszéltem esetleg vele, de abban a dedós, piszkálgatós stílusban, ahogy fölöslegesen keltette a rossz hangulatot Piki, abban nagyon nehezen tudtam játszani. Deep sértődései is idegesítőek voltak, Kodi és Akira képes volt felnőttek módjára viselkedni.
Nem mondanám hogy konkrétan az én játékomat befolyásolta volna, de az biztos, hogy a csapatét igen.

Erősség: Egy új és tehetséges csapat állt össze nagyon nagy szkillgépekkel, valamint tapasztalt játékosokkal. Ez mellett volt source-os tapasztalatunk a többi csapathoz képest. Egy hihetetlenül erős morált és magabiztosságot éreztem akkor, mikor azt éreznem kellett.
Gyenge: A rendszeres és fölösleges civakodások. Ezek miatt sokszor éreztem azt, hogy széteshet a csapat."

KÖVETKEZŐ RÉSZ...