images/news-pics/141_1428591229.jpg
Ne félj a kudarctól!
2015.03.07 - 16:41KODIAK


Ebben a bejegyzésben kicsit a játék és a vereség pszichológiájával szeretnék foglalkozni.



Arnold 6 szabályával nyitnám soraimat:

1.) Bízz magadban!
2.) Döntsd le a korlátokat!
3.) Ne félj a kudarctól!
4.) Kerüld a negatív embereket!
5.) Dolgozz keményen!
6.) Valamit mindig adj vissza!


Nagyon tetszik nekem ez a lista, és rengeteg dolgot érdemes megfogadni belőle. Minden egyes pontja fontos, de én most csak a harmadikról írnék pár gondolatot. (magyarul itt)

Ne félj a kudarctól!


Senki nem szeret veszíteni. Veszíteni kellemetlen, rossz érzés. A veszteseket lenézik, kinevetik, és folyton az orruk alá dörgölik, hogy veszítettek. Ezt nem lehet megkerülni, ez így volt és mindig is így lesz. De fontos, hogy az ember tudja ezt helyén kezelni. Mindenki veszít, a legjobbak is, még Michael Jordan is.







Szerintem veszíteni néha fontosabb, mint nyerni, ha hosszú távra tervez az ember. Minden egyes vereség erősebbé, minden egyes hiba, amit elkövetsz, jobbá tesz, de csak akkor, ha hajlandó vagy tanulni belőle. Egy olyan meccs, amit könnyen megnyertek a csapatoddal, nem fogja kihozni a gyengéiteket és egy jobb csapat ellen már bajban lesztek. Ha veszítetek, és megtaláljátok, hogy hol hibáztatok, tudtok rajta javítani, hogy legközelebb ne forduljon elő. Mivel ez egy összetett játék, sok sok kis vereség és kudarc kell, hogy rámutasson a gyenge pontjaitokra, amiket aztán lehet javítani. Veszíteni tehát nagyon hasznos dolog, semmiképp nem szabad miatta elkeseredni.

Én magam is rengeteg meccset veszítettem el, sokszor hibáztam. Most is 35 éves fejjel olyan dologra vállalkozom, ami nagyon könnyen kudarcba fulladhat, de ezt nem tartom egy rossz dolognak, mert tanulni biztos fogok belőle. Amikor 2010-ben az ICL-re készültünk, egy meccset sem nyertünk meg a felkészülés alatt, mégis, a versenyen sikerült nyernünk, mert nem adtuk fel, nem oszlottunk, csak javítgattuk a hibákat.






Sajnos az a tapasztalatom, hogy a CS-s közösségben a vereség az valami lenézett rossz dolog. Sokan inkább menekülnek előle, mintsem, hogy szembe nézzenek vele. Ilyenkor van az, hogy valakit kiraknak a csapatból, vagy csak simán feloszlanak, ahelyett, hogy dolgoznának a hiba kijavításán.
Minden olyan csapatom, amivel komoly eredményt értem el, egy nagyon kemény felkészülési folyamaton esett át, együtt voltunk majdnem egy évig, mire beérett a gyakorlás eredménye. Rengeteg meccset veszítettünk el, sokszor kellett a padlóról felállnunk. De egy igazán jó csapat nem attól jó csapat, hogy mindent megnyer, hanem attól, hogy ha kikap akkor sem adja fel, és tud tanulni belőle, felkel a padlóról és erősebben tér vissza. Ha nekem nem hiszitek el, akkor Rocky Balboa szavai talán meggyőznek majd. (magyarul itt)







Arnold azt is mondja, hogy a vereségtől való félelem megbénítja, döntésképtelenné teszi az embert. Egy döntéshelyzetben három választásod van.

1.) Jól döntesz
2.) Rosszul döntesz.
3.) Hezitálsz, nem döntesz.

Érdekes módon a CS-ben is, ha egy gyors döntést kell hozni, akkor a második legjobb dolog, amit csinálhatsz az az, hogy rossz döntést hozol. A lehető legrosszabb, ha nem hozol időben döntést. Az irányításra is igaz ez, sokkal jobb, ha az egész csapat együtt csinál valami hülyeséget, mint hogy nem kapnak utasítást és mindenki egyedül ügyködik valamit. Erről, és arról, hogy hogyan kell jó vesztesnek lenni, érdemes meghallgatni egy profi ketrecharcos TED előadását. (kell egy kis angol tudás hozzá)






Rich Franklin arról is beszél, hogy még a profi sportolóknak is azt sulykolják a fejébe, hogy nyerni kell minden áron. És ez érthető is, de sokszor elfelejtik megtanítani őket veszíteni. Pedig kell tudni veszíteni, kell tudni feldolgozni a vereséget, mert ez az, ami a fejlődéshez vezet.

Összefoglalva: Ne félj a kudarctól! Normális, ha valaki hibázik, vagy ha veszít, ez mindenkivel megesik. A fontos az, hogy tudj tanulni a hibáidból.