A cikk Scott “WallabeeBeatle” Dahlke monstre elemzésének nem teljesen szöveghű, helyenként szerkesztett, helyenként a saját okoskodásommal kibővített változata, amit a DotEsports engedélyével közölünk magyarul most itt nektek.
A Gambit messze nem a legerősebb CS:GO csapat a világon. A HLTV ranglistán 10., Duncan Thorin Shields listáján pedig legutóbb 9. helyen voltak rangsorolva, (ami nagyjából annyit jelent, hogy egy topcsapatokat felvonultató tornán a csoportból való kijutás a reálisan elvárható teljesítmény ettől a gárdától).
Az öt hónapja elért Dreamhack Open győzelmet leszámítva nem is hoztak ennél jobb eredményt sehol, a majoron bár továbbjutottak a svájci csoportkörből, nem sikerült túllépni a nyolc között a visszarendeződés előtti Fnaticon (utólag persze mindenki okos, de olofékból senki nem nézett ki egy elődöntőt februárban, messze a legkedvezőbb ellenfél volt a Gambit).
A rákövetkező Dreamhack Las Vegas-on szintén a kieséses szakaszig jutottak, itt csoportelsőként futottak bele az Philip "aizy" Aistrup-pal felpimpelt ( ( ͡° ͜ʖ ͡°) ) North méretes taslijába a nyolcaddöntőben.
Az elmúlt hat hónapban hiába fejlődöt sokat a Gambit, jó részt Dauren "AdreN" Kjasztaubajev (ez az átírás jó eséllyel rossz, nem beszélni cyka blyat) fantasztikus formájának és Danilo "Zeus" Teszlenko T-oldali finomításainak köszönhetően, de kitörni egyáltalán nem voltak képesek az alsó-középmezőnyből.
Egy olyan érában, ahol a két egyértelmű vezérkan Astralis és Virtus.pro mögött FaZe, SK, North, Fnatic, G2, és Na’Vi kaliberű csapatok várják ugrásra készen a trónbitorlás lehetőségét, könnyű megfeledkezni a Gambitról.
De egyetlen, lényeges dologban mégis ez a csapat egyértelműen a legjobb ma a világon, ez pedig nem más mint a Cobblestone.
Mióta tavaly októberben Abaj "HObbit" Kaszenov kölcsönbe (majd állandóra) érkezett a Gambithoz, hat tornán voltak veretlenek ezen a mappon. Bár a győzelmek egy része másodvonalas ellenfelek (Renegades, GODSENT, Cloud9) ellen született, a Gambit képes volt a legjobbakat is megverni Cobble-n.
A tavalyi év végén éppen a szakma krémje felé megállíthatatlanul robogó OpTic-ot verték Jönkopingben rajta, pedig stanislaw áldásos munkájának köszönhetően kifejezetten jó Cobblestone csapatként voltak számontartva, a Gambit vereség után pedig behúzták az ELEAGUE második szezonjának bajnoki címét és az akkor végződő ECS LAN-on ezüstel végeztek. Érdekes módon pont a Dreamhack Open első csoportmeccsén akadtak össze a Gambit-al, akik egy 16-10-el lényegében szabotálták az OpTic tornagyőzelmi törekvéseit, az amerikaikat leszámítva elég harmatos ellenfelekkel futó tornán további három Cobblestone győzelmet hoztak össze.
A rákövetkező LAN maga a Major volt, ahol a North a csoportkörbe bevállalta a Cobblestone-t Zeusék ellen. Bár senki nem mondaná, hogy a North volt ezen a tornán a legjobb Cobble csapat, rengetegszer voltak a dánok a legerősebb ellenfelekkel szemben is játszani rajta amíg Ruben "RUBINO" Villarroel a lineupban volt. Példának ott van a tavalyi EPICENTER győzelem, ahol a kieséses szakaszban (még Dignitasként) háromból háromszor győztek a mappon Fnatic, Na’Vi és Virtus.Pro kaliberű csapatok ellen. Ennek ellenére a Majoron a Gambit egészen simán, 16-8-ra intézte el a végső győzelemre is esélyesnek tartott MSL-éket.
A végső boss a Gambit számára Cobblestone meghódításában azonban egyértelműen a Virtus.Pro volt, akik rendesen pörgetik a mappot és rengeteget is nyernek (talán a Major legizgalmasabb mapját, az SK elleni elődöntő második meccsét is ők szállították itt), az ELEAGUE második szezonjától számítva 13-ból 10-szer nyertek itt.
Las Vegasban végre tengelyt akaszthatott a Gambit a lengyelekkel, a vétó során megvolt pedig a VP nem élt a train lehetőségével, beleálltak a Cobblestone pickbe végül, hogy kiderüljön, ki a Cobblestone császára. A Gambit megint nyert, megint relatíve simán (16-10).
E
Erre a szintű dominanciára nincs egyszerű magyarázat. Persze elő lehet venni a szokásos kliséket Zeus módszeres, nagyon megfontolt T oldali stílusáról, vagy Adren és HObbit etalon CT oldali iparosmunkájáról, de önmagukban ezek nem fedik tökéletesen a valóságot és nem is indokolnának ilyen kiemelkedő teljesítményt egy amúgy közepesen teljesítő csapattól.
Egyrészt: Zeus valóban hozta a higgadt Na’Vi execute starter kitet magával, de ez inkább jellemző a Gambit által szintén sokat játszott Overpassra, mint a Cobblestonera, ahol a Na’Vi-ban megszokottnál jóval dinamikusabb rendszert alakított ki. Már nem csak a kör utolsó 20 másodpercéről szól minden; a Virtus.Pro ellen Las Vegasban például 8 T körben az első 40 másodpercben már bent voltak valamelyik siteon, míg a klasszikus ultra-késői, Na’Vi stílusú támadásokat csak háromszor vették elő NEO-ék ellen.
A másik döntő tényező még inkább ellentmond a hagyományos értelmezésnek, miszerint a Cobblestone erősen T pálya volna.
A Gambit a Cobblestoneon játszott CT körök 74.6%-át, míg a T körök “mindössze” 61.4%-át húzta be. Bár a Cloud9 bucira verése a mappon enyhén torzítja ezt a statisztikát, azon nincs mit magyarázni, hogy még a legrosszabb CT teljesítményük is 11-ből 6 kört hoztak a VP ellen megnyert meccsükön.
A CT oldal megfejtésével egy kicsit könnyebb dolgunk akad, mint támadásokkal, hiszen jól látható, hogy nagyon egyenletes csapatmunka húzódik a háttérben, nincs egyetlen egyénileg kiemelkedő játékos vagy mappon elfoglalt pozíció akinek/aminek kipöccintésével egyből összeomlana ez a szerkezet.
Zeus példáúl egyáltalán nem tartozik az elit A hosszú játékosok közé Cobblestoneon, pláne ha a szintén ezt a posztot preferáló Snax-al állítjuk párhuzamba.
A CT oldal megfejtése valahol mou és AdreN kettőse között keresendő, hiába HObbit ADR-je (körönkénti átlagos sebzés mutató) a legmagasabb legtöbbször ezen a mappon. Az, hogy mou AWP-vel képes a csirkeólat és az A rámpát is megbízhatóan tartani, valamint AdreN leugróban mutatott konzisztenciája azt jelenti, hogy Zeus bátran variálhatja a védelmet aszerint, honnan várja az erősebb T oldali nyomást.
A másik jól megfigyelhető jelenség a Gambit védelemben a túlrotálások szinte teljes hiánya, ez részben a csapatban uralkodó rutinnak, valamint az ebből (és Zeus éktelen haragjának fenyegetéséből) fakadó példás fegyelemnek köszönhető. Klasszikus példája annak, hogy egy jól működő csapat több, mint az azt alkotó elemek összesége.
Apropó fegyelem, egészen a mostani Starseries-en bekövetkező, CLG elleni meglepő vereség bekövetkeztéig nem igazán láthattuk nagy nyomás alatt, szoros meccset játszani a Gambitot Cobblestoneon. Ezelőtt a hétvége előtt ugyanis soha nem veszített 10 körnél többet a csapat itt, átlagosan pedig 8-nál is kevesebb kört kótyavetyélnek el Dosiáék.
Erre mondta azt AdreN nemrég egy interjúban: “Nem tudom mi történik Cobble-n, mintha valami varázslat lenne tényleg.”
Ennek ellenére kellő szkepticizmussal érdemes ezt a speciális helyzetet szemlélni, hiszen nagy LAN kieséses szakaszában egyáltalán nem vették hasznát, a legnagyobb skalpnak számító VP és North elleni győzelmek a svájci rendszerű csoportmeccseken történtek például. Ráadásul a FaZe és az Astralis is permabanként tekint a mapra mostanában, valamint a felpsel kiegészült SK és az újraosztott francia csapatok ellen szintén nem méretettek meg. Ha a CS:GO legkompetitívebb időszaka tényleg csak most következikm, akkor kevés lehetősége lesz a Gambitnak megcsillogtatni ezen a mappon a világ-klasszis szinvonalát, de pont ez a kettőség teszi az itt elért eddigi dominanciájukat különlegessé. Míg egyetlen mappon a legjobbakat is verni tudják, a maradék hat darab hivatalos pályán gyenge közepes, amit nyújtani tudnak. Az Astralisnak ott van a Train és az Overpass, a VP-nek a Nuke és a Mirage, de egyenlőre a Gambit dölyfös királyként pöffeszkedik a sziklába vájt várában.
A cikk Scott “WallabeeBeatle” Dahlke monstre elemzésének nem teljesen szöveghű, helyenként szerkesztett, helyenként a saját okoskodásommal kibővített változata, amit a DotEsports engedélyével közölünk magyarul most itt nektek.
A Gambit messze nem a legerősebb CS:GO csapat a világon. A HLTV ranglistán 10., Duncan Thorin Shields listáján pedig legutóbb 9. helyen voltak rangsorolva, (ami nagyjából annyit jelent, hogy egy topcsapatokat felvonultató tornán a csoportból való kijutás a reálisan elvárható teljesítmény ettől a gárdától).
Az öt hónapja elért Dreamhack Open győzelmet leszámítva nem is hoztak ennél jobb eredményt sehol, a majoron bár továbbjutottak a svájci csoportkörből, nem sikerült túllépni a nyolc között a visszarendeződés előtti Fnaticon (utólag persze mindenki okos, de olofékból senki nem nézett ki egy elődöntőt februárban, messze a legkedvezőbb ellenfél volt a Gambit).
A rákövetkező Dreamhack Las Vegas-on szintén a kieséses szakaszig jutottak, itt csoportelsőként futottak bele az Philip "aizy" Aistrup-pal felpimpelt ( ( ͡° ͜ʖ ͡°) ) North méretes taslijába a nyolcaddöntőben.
Az elmúlt hat hónapban hiába fejlődöt sokat a Gambit, jó részt Dauren "AdreN" Kjasztaubajev (ez az átírás jó eséllyel rossz, nem beszélni cyka blyat) fantasztikus formájának és Danilo "Zeus" Teszlenko T-oldali finomításainak köszönhetően, de kitörni egyáltalán nem voltak képesek az alsó-középmezőnyből.
Egy olyan érában, ahol a két egyértelmű vezérkan Astralis és Virtus.pro mögött FaZe, SK, North, Fnatic, G2, és Na’Vi kaliberű csapatok várják ugrásra készen a trónbitorlás lehetőségét, könnyű megfeledkezni a Gambitról.
De egyetlen, lényeges dologban mégis ez a csapat egyértelműen a legjobb ma a világon, ez pedig nem más mint a Cobblestone.
Mióta tavaly októberben Abaj "HObbit" Kaszenov kölcsönbe (majd állandóra) érkezett a Gambithoz, hat tornán voltak veretlenek ezen a mappon. Bár a győzelmek egy része másodvonalas ellenfelek (Renegades, GODSENT, Cloud9) ellen született, a Gambit képes volt a legjobbakat is megverni Cobble-n.
A tavalyi év végén éppen a szakma krémje felé megállíthatatlanul robogó OpTic-ot verték Jönkopingben rajta, pedig stanislaw áldásos munkájának köszönhetően kifejezetten jó Cobblestone csapatként voltak számontartva, a Gambit vereség után pedig behúzták az ELEAGUE második szezonjának bajnoki címét és az akkor végződő ECS LAN-on ezüstel végeztek. Érdekes módon pont a Dreamhack Open első csoportmeccsén akadtak össze a Gambit-al, akik egy 16-10-el lényegében szabotálták az OpTic tornagyőzelmi törekvéseit, az amerikaikat leszámítva elég harmatos ellenfelekkel futó tornán további három Cobblestone győzelmet hoztak össze.
A rákövetkező LAN maga a Major volt, ahol a North a csoportkörbe bevállalta a Cobblestone-t Zeusék ellen. Bár senki nem mondaná, hogy a North volt ezen a tornán a legjobb Cobble csapat, rengetegszer voltak a dánok a legerősebb ellenfelekkel szemben is játszani rajta amíg Ruben "RUBINO" Villarroel a lineupban volt. Példának ott van a tavalyi EPICENTER győzelem, ahol a kieséses szakaszban (még Dignitasként) háromból háromszor győztek a mappon Fnatic, Na’Vi és Virtus.Pro kaliberű csapatok ellen. Ennek ellenére a Majoron a Gambit egészen simán, 16-8-ra intézte el a végső győzelemre is esélyesnek tartott MSL-éket.
A végső boss a Gambit számára Cobblestone meghódításában azonban egyértelműen a Virtus.Pro volt, akik rendesen pörgetik a mappot és rengeteget is nyernek (talán a Major legizgalmasabb mapját, az SK elleni elődöntő második meccsét is ők szállították itt), az ELEAGUE második szezonjától számítva 13-ból 10-szer nyertek itt.
Las Vegasban végre tengelyt akaszthatott a Gambit a lengyelekkel, a vétó során megvolt pedig a VP nem élt a train lehetőségével, beleálltak a Cobblestone pickbe végül, hogy kiderüljön, ki a Cobblestone császára. A Gambit megint nyert, megint relatíve simán (16-10).
E
Erre a szintű dominanciára nincs egyszerű magyarázat. Persze elő lehet venni a szokásos kliséket Zeus módszeres, nagyon megfontolt T oldali stílusáról, vagy Adren és HObbit etalon CT oldali iparosmunkájáról, de önmagukban ezek nem fedik tökéletesen a valóságot és nem is indokolnának ilyen kiemelkedő teljesítményt egy amúgy közepesen teljesítő csapattól.
Egyrészt: Zeus valóban hozta a higgadt Na’Vi execute starter kitet magával, de ez inkább jellemző a Gambit által szintén sokat játszott Overpassra, mint a Cobblestonera, ahol a Na’Vi-ban megszokottnál jóval dinamikusabb rendszert alakított ki. Már nem csak a kör utolsó 20 másodpercéről szól minden; a Virtus.Pro ellen Las Vegasban például 8 T körben az első 40 másodpercben már bent voltak valamelyik siteon, míg a klasszikus ultra-késői, Na’Vi stílusú támadásokat csak háromszor vették elő NEO-ék ellen.
A másik döntő tényező még inkább ellentmond a hagyományos értelmezésnek, miszerint a Cobblestone erősen T pálya volna.
A Gambit a Cobblestoneon játszott CT körök 74.6%-át, míg a T körök “mindössze” 61.4%-át húzta be. Bár a Cloud9 bucira verése a mappon enyhén torzítja ezt a statisztikát, azon nincs mit magyarázni, hogy még a legrosszabb CT teljesítményük is 11-ből 6 kört hoztak a VP ellen megnyert meccsükön.
A CT oldal megfejtésével egy kicsit könnyebb dolgunk akad, mint támadásokkal, hiszen jól látható, hogy nagyon egyenletes csapatmunka húzódik a háttérben, nincs egyetlen egyénileg kiemelkedő játékos vagy mappon elfoglalt pozíció akinek/aminek kipöccintésével egyből összeomlana ez a szerkezet.
Zeus példáúl egyáltalán nem tartozik az elit A hosszú játékosok közé Cobblestoneon, pláne ha a szintén ezt a posztot preferáló Snax-al állítjuk párhuzamba.
A CT oldal megfejtése valahol mou és AdreN kettőse között keresendő, hiába HObbit ADR-je (körönkénti átlagos sebzés mutató) a legmagasabb legtöbbször ezen a mappon. Az, hogy mou AWP-vel képes a csirkeólat és az A rámpát is megbízhatóan tartani, valamint AdreN leugróban mutatott konzisztenciája azt jelenti, hogy Zeus bátran variálhatja a védelmet aszerint, honnan várja az erősebb T oldali nyomást.
A másik jól megfigyelhető jelenség a Gambit védelemben a túlrotálások szinte teljes hiánya, ez részben a csapatban uralkodó rutinnak, valamint az ebből (és Zeus éktelen haragjának fenyegetéséből) fakadó példás fegyelemnek köszönhető. Klasszikus példája annak, hogy egy jól működő csapat több, mint az azt alkotó elemek összesége.
Apropó fegyelem, egészen a mostani Starseries-en bekövetkező, CLG elleni meglepő vereség bekövetkeztéig nem igazán láthattuk nagy nyomás alatt, szoros meccset játszani a Gambitot Cobblestoneon. Ezelőtt a hétvége előtt ugyanis soha nem veszített 10 körnél többet a csapat itt, átlagosan pedig 8-nál is kevesebb kört kótyavetyélnek el Dosiáék.
Erre mondta azt AdreN nemrég egy interjúban: “Nem tudom mi történik Cobble-n, mintha valami varázslat lenne tényleg.”
Ennek ellenére kellő szkepticizmussal érdemes ezt a speciális helyzetet szemlélni, hiszen nagy LAN kieséses szakaszában egyáltalán nem vették hasznát, a legnagyobb skalpnak számító VP és North elleni győzelmek a svájci rendszerű csoportmeccseken történtek például. Ráadásul a FaZe és az Astralis is permabanként tekint a mapra mostanában, valamint a felpsel kiegészült SK és az újraosztott francia csapatok ellen szintén nem méretettek meg. Ha a CS:GO legkompetitívebb időszaka tényleg csak most következikm, akkor kevés lehetősége lesz a Gambitnak megcsillogtatni ezen a mappon a világ-klasszis szinvonalát, de pont ez a kettőség teszi az itt elért eddigi dominanciájukat különlegessé. Míg egyetlen mappon a legjobbakat is verni tudják, a maradék hat darab hivatalos pályán gyenge közepes, amit nyújtani tudnak. Az Astralisnak ott van a Train és az Overpass, a VP-nek a Nuke és a Mirage, de egyenlőre a Gambit dölyfös királyként pöffeszkedik a sziklába vájt várában.